el adák igen oltson, de ha oltson adták is. kevesen valának a vévök.

Két áldozo papok. az egyik maga adta vala meg magát. a másikát el fogták volt, azt igérék Titusnak, hogy sok gazdagságokot adnának elé. ha meg igéri nékik hogy meg nem öleti, meg igérvén nékik, adának neki két gyerttya tartot. asztalokot. pohárokot. és más egyéb edényeket mind aranybol., és igen nehezek valának. ezeken kivül, köves papi ruhakot. drága superlatokot. sok fü szerszámokot, és más sok drága portékákot.

Az állások el készülvén, a kosokot reájok tevék, és hetedik septembris. törni kezdék avárosnak az utolso kerületit, ugyan azon anapon egy nagy darabját a falnak le ronták, egy nehány tornyokal együt., akik atornyokot örizték el szaladának, János, és simon azt látván. meg minek elötte a Romaiak a réshez közelitettek volna. ök el szaladának, és azután nem gondolkodának többé. semmi oltalomrol., Ezek agonoszoknak, arettentö kevélységek egy szers mind nagy ijedségé változék, hogy ugyan lehete tsudálni azt a mód nélkül valo változást, Az ö szándekjok avala, hogy az örzökre üsenek, akik a falat örizték. amelyet a Romaiak tsináltak vala aváros körül, és hogy azon el szaladgyanak, de elhagyták vala öket azok a vitézek akik annak elötte oly hivek valának hozájok. mindenik el szaladot volt. ahová lehetet. mint hogy pedig a félelem az elmét, meg háborittya. és más képen mutattya a dolgot. mint sem a mint vagyon., ezek is anagy ijedségekben nem tudván hová lenni, a földre borulának. és egy más szemire hányák vala bolondságokot. és mint ha a meny kö eset volna reájok, tsak el bámulának, és nem tudák

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 886)


Előző oldal | Következő oldal